Diától | 10. Evés-spirál kiiktatása

Meg kellett tanulnom, hogyan helyettesíthetem a negatív viselkedést pozitív eszközökkel, amelyek az evés élményéhez hasonlítható örömökkel járnak! Olyan újfajta magatartásból származó jutalmat kellett keresnem, amelytől jól érzem magam a testemben és a lelkemben is egyaránt. Eljött az idő, hogy szakítsak azzal a rossz eszközrendszerrel, aminek középpontjában az étel segítségével birkózom meg a nehéz élethelyzetekkel. Át kellett vennem az irányítást a saját életem felett. Ehhez fel kellett hagynom a megrögzött szokásokkal, az önostorozó és önbecsmérlő magatartással és meg kell tanulnom a válságosnak ítélt helyzeteket kezelni. Fel kellett vállalnom azt a feladatot, hogy életem minden rosszul menedzselt viselkedésmodelljét felülvizsgálom, amely az evéssel kapcsolatos és nyitottan kell szembe helyezkednem az emiatt fellépő kihívásokkal.

A kövérség középpontja a rossz étkezési szokáshalmaz. Amikor beláttam, hogy emiatt van súlyproblémám, nem a genetika, nem a hormonális állapotom és nem az akaratom áll az utamban, hanem a hazug túlevéses örömszerzésem, a listámra kellett írnom a rossz szokások kiiktatását. Azt már akkor tudtam, hogy ha valamit kiemelek a helyéről, akkor űr marad helyette. Ez pedig időzített bomba, hogy vágyat érezzek a visszaállítására. Nem elég megszüntetnem egy rossz szokást. Ha eredményes akarok lenni, akkor olyan új viselkedési formákat kell a rosszak helyére ültetni, amelyek nem hordoznak egyezőséget a kiváltott szokásokkal. A régi rosszabb szokás vonzó ereje csökkenni fog, ha az új nem fér el mellette. Ha például eddig az esti telenovella előtt faltam a csokis fagylaltot, hiába szeretném megenni, telenovellám helyébe ültetett esti sétám alatt nem igen fog menni vagy legalábbis kényelmetlen lenne. Megváltoztathatom az evéssel kapcsolatos viselkedésemet, ha felcserélem olyan tevékenységgel, amely megakadályozza a negatív következményeket. Ez volt a kiinduló haditervem. Azért volt eredményes, mert az új szokások megtanulása és gyakorlása enyhítette a figyelmemet a régiekről. Ez persze nem volt elég. Az evés életem minden egyes szegletébe beitta magát. Így egy komplex szokáskontrollt kellett építenem mindenhová. Tudtam, hogy atombiztos tulajdonságokkal kell rendelkeznie azoknak a dolgoknak, amikkel szeretném legyőzni az evést. Ezek az új szokások/feladatok két alap kritériumnak kellett megfeleljenek: legyenek azonnal végrehajthatók és legyenek képesek legyőzni a csatát az evéssel szemben.

Harci eszközök kellenek, amelyeknek meg kell birkózniuk a mértéktelen evéssel. Minél több fegyvert szerzek, annál több esélyem van a mindennapok során. Ezt persze csak az értheti, aki valaha szenvedett az evés kényszeres cselekedetétől. Aki sosem zabált hónapokon vagy éveken át mértéktelenül és nem ismeri az érzelmi zabálás melletti elbukást, soraimat szánalmasnak vélheti. Ez eredendően a környezetünkből nagyon agresszívan érkezik is. A meg nem értett rokonok, barátok, kollégák és akár életünk párja is gondolhatják úgy, hogy túlzásba esünk, amikor arról számolunk be, hogy az evés legyűr bennünket. Ezért nagyon nehéz erről beszélni, nagyon nehéz megértetni másokkal és ebből kifolyólag magunkkal is nehéz szembe állítani. Mi magunk is nehezen tudjuk azt feldolgozni, hogy egy élettani cselekvés, mint az evés, képes lealázni bennünket. Mégis hogyan? Az önbizalom ezért észrevétlenül is sorvad – komoly verbális erőszak nélkül is. Önmagunkkal szemben is alkalmazzuk a lenéző szerepet. „Miért nem vagyok képes ezt végig csinálni? Miért nem bírom megállni?”

Amikor én néztem farkasszemet a saját magamnak feltett kérdéssel, hogy mégis miért nem tudom megállni az evést, akkor a rám törő ellenállhatatlan étvágy mellett hirtelen kerültem válaszút elé. Ha tudom, hogy nem kellene ennem, de mégis az evés mellett döntök, akkor olyan útra lépek, amelyre nem szeretnék. Ennek a rossz választásnak következményei lesznek a súlygyarapodást tekintve és párhuzamosan ellehetetleníti a fogyási céljaimat. Ezért tudtam, hogy olyan új szokásokkal kell rákényszerítenem magam a „nem betervezett (túl)evés” helyetti cselekvésekre, amelyek az evés közben és után fellépő érzéseket és élményeket tudják nyújtani számomra:

• kellemes élményt adnak,
• feszültség oldásra, lazításra alkalmasak,
• egyébként is elvégzendő feladatokat

Kellemes élmény lehet: új hobbi, új sport, baráti látogatás, baráti levél/e-mail válaszolás, napló írás, szépségápolás (köröm, haj, pedikűr, arcápolás), mozi vagy sorozat/filmnézés, könyv olvasás, nyelvtanulás, kedvenc városaim/utazási célpontjaim böngészése, sikertörténetek olvasása, motivációs videók nézése.

Feszültség oldás, lazítás lehet: séta, jóga, úszás, bicajozás, edző termi edzés, tánc, lazító fürdőzés otthon vagy SPA szalonban, masszázs, kozmetika, zenehallgatás és új zenék böngészése, karaoke otthon, vers vagy regényírás.

Kötelező tevékenység lehet: takarítás, mosás, számlák áttekintése/rendszerezése, lakás átrendezés, szobák felújítása, új lakásfelszerelések beszerzése, autó takarítás, kertészkedés, kisállattal való játék, vasalás, rendrakás, rendszerezés a gardróbban, régi ruhák selejtezése, régóta halogatott hivatalos ügyek elintézése.

Eleinte idegenkedtem mindentől. Mindhárom fogalomkörben. De mindenképp vállalkozó szellemben tekintettem a „feladat” elé. Úgy döntöttem, „zabarehabra” küldöm magam és ezért kipróbálom a világ összes hobbiját, tevékenységét, szöszölését, ha kell, csak eltereljem az időt vagy a gondolataimat attól az evési periódustól, ami a számomra szükséges diétába illeszthető étkezésen már felül esik, azaz a hízásomhoz vezető plusz étel elfogyasztásának idején kell magam átjuttatni. Mint egy akadálypályán egy játékban, ahol nincs 3 élet és game over, hanem csupán önpusztítás létezik, ami valóságos halálba tereli a túlterhelt testemet.

Egy természetes félelem volt bennem, hiszen az új dolgoktól minden ember fél. Leginkább attól féltem, hogy ezúttal is elbukom. Viszont vállaltam a kísérletezést, hogy szakíthassak a régi életemmel. Ebben a szellemben tudatosság nélkül is menedzseltem saját pozitívabb szemléletemet. A változás milyenségét akkor még nem ismertem és nem tudtam azt, hogy lesznek pozitív és negatív értelemben vett új élményeim is. Nem minden volt kényelmes, barátságos, jó szájízű tapasztalat. Sőt! Szembe találkoztam saját fejlesztendő tulajdonságaimmal is. Legnagyobb köztük az volt, hogy minden embernek örökösen adtam esélyt és maximális bizalmat. Egész életemben. Hamar rájöttem, hogy nagyon sok ember önző módon kergeti saját álmait és ezért akkor is képes ártani és szándékosan kárt okozni, rombolni, fájdalmat adni, ha Te magad neki viszont soha nem ártottál. Több baráttól, barátnak hitt ismerőstől búcsúztam szépen vagy kevésbé szépen 2,5 év alatt. A fogyásra vezető lépéssorozat felnyitotta a szememet számos tekintetben. Akkor, amikor belevágtam, még nem sejtettem, hogy ez lesz a legmeghatározóbb személyiségfejlődési periódusom, pedig 33 évesen indultam neki az ismeretlennek. Akkora változást hozott minden területen, hogy örökre bánni fogom azokat az éveket, amikben még csak hezitáltam a valós elköteleződés hiányában. Ha jóval hamarabb találkozom azokkal a tényezőkkel, amik sok tekintetben változtattak a belső értékeimen, a látásmódomon, a saját értékeim elismerésén, akkor bátrabb lettem volna és jóval kevesebb fájdalmas magánéleti kudarcon mentem volna keresztül. Úgy is mondhatnám, hogy hamarabb kiléptem volna az önpusztító, megalkuvásokkal keresztezett kapcsolataimból, szokásaimból. Okosabb lehettem volna. Sokan vigasztalnak azzal, hogy ha ezen nem megyek így keresztül, akkor nem lennék ez az ember, aki most vagyok. Van benne igazság, ugyanakkor ez is csak egy ámítás. Mert az embernek be kell vallania, ha valamit rosszul hitt, valamit nem csinált jól, valamit csinálhatott volna hamarabb és megfontoltabb módon. Nem tudhatom, akkor mi történt volna, ha 5-10 évvel korábban ejt rabul az egészségügyi, táplálkozástudományi pálya iránti szeretet. A szívem mélyén szinte biztos vagyok abban, hogy még több saját életemre vetített pozitívumot tudtam volna kihalászni életem tengeréből, nem futottam volna zátonyra annyiszor párkapcsolatokban és jóval bátrabb is lettem volna minden téren. Ha arra gondolok, hogy 2,5 év alatt mennyi mindent tudtam meg magamról, akkor bizonyára nem tévedek abban, hogy az ezt megelőző 12 kövér év fel nem fedezése egy tátongó fekete lyuk, amelyet átültettem a jövőmbe, azaz a következő 12 évembe, hogy a jövőben szerezzek okos tapasztalatokat. S ennek tudatában, soha nem fogom tudni azt kimondani, hogy meg kellett élnem ennyire sokáig a kövérlétet ahhoz, hogy adni tudjak magamból másoknak. Elvesztegetett 12 év van az életemben, amiből megannyit tanulhattam volna a jóllétről, mintsem szenvedtem a kövérség leple alatt. Ezért hálát adok annak a napnak, amikor elkezdtem rossz szokásaimat kiváltani az új szokásokkal és ezáltal ráléphettem arra az ösvényre, ami kivezetett az étkezési útvesztőből.

Amikor nekiláttam átrajzolni a napjaimat a túlevéses periódusokban új szokásokkal, nem mindig voltam lelkes. Én azt tartottam szem előtt, hogy nem kell örömködnöm, az is épp elég, ha megteszem és túlélek még egy és még egy alkalmat zabálás mentesen. Abban reménykedtem, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a rutin beépül, az új szokás természetes lesz és nem feltétlenül erőlködve kell csinálnom, hanem ösztönből nyúlok majd például az edzőcipőhöz. Van, ami a mai napig nem feltétlen öröm. A sport például pont ilyen. Mindig irigykedtem azokra a nőkre, akik arról számoltak be, hogy az aznapi 7km-es futásuk alatt is a boldogság hatványának a hatványát kapták a mozgás örömétől. Én is vágytam erre. Valamit kaptam belőle. Mert maga a sport magabiztossággal és büszkeséggel tölt el, az eredményeimet szeretem felülmúlni, az elért kalóriaégetési rekordokat szeretem megdönteni és nagyon jól esik izzadni a tudattól, hogy én bizony azért izzadok, mert edzem. Tehát valamelyest én magam is megszerettem a sportolást, de nem lett lételemem. Teszem, mert jót tesz, szükséges, segít. De nem azért teszem, mert nem tudok élni nélküle. Van, amiben nem lettem gyökeresen más. De az élményhez fűződő viszonyom változott. Ahogy büszke vagyok arra, hogy izzadok, pont ugyanolyan örömmel dobom le magamról a futócipőt, ha végeztem. Az öröm forrása az, hogy ma is megcsináltam és levethetem a cipőt. Ha levethetem, azt jelenti, hogy felvettem. Régen eddig sem jutottam el. Megvettem egy edzőcipőt és hónapokig egyszer sem vettem fel. Ezért nem szégyellem azt, hogy nem minden új szokás lett életöröm. Az új szokásnak nem feltétlenül kell lennie szívünkig hatoló orgazmus élménynek. Célunk van vele. Ha elértük a célt, akkor jóval többet tettünk magunkért, mintha semmit nem tettünk volna.

Felhagytam a „nincs kedvem” magatartással, mert abban maximális tudatosságot vittem, hogy evés helyett cselekszem valami mást. Ha rám tört a mértéktelen evési inger, azonnal elővettem a listámat a lehetséges „ellen-cselekvések” listámról és választottam valamit. A választás szabadságát meghagytam. Nem állítottam egyetlen fegyvert az evéssel szemben, mert tudtam, hogy azonnal alulmaradok olyan helyzetben, amikor erősebb az evés. Ha van lehetőségem több dolgot szembe fordítani vele, csak találok egyet a sok közül, ami győzedelmeskedik. Ilyen listám volt mindenhol. A hűtőmre aggasztva, az autómban a kesztyűtartóban, a munkahelyemen a fiókomban. Állhatatos és következetes voltam. Ha inger jött, listát toltam az arcomba. Még mielőtt a tényleges inger elért volna az elmémig, mikor valamilyen komoly stressz ért, vitába keveredtem, megbántott valaki, vagy tudtam, hogy olyan helyzetben leszek, amikor bizony van esély a zabálásra, előre kigondoltam, mit fogok az evés helyett tenni. Volt, hogy több dolgot is egymás után helyeztem, hogy legyen B. és C. tervem is.

Eljött a perc, amikor ez görcsössé vált.

Azt éreztem, hogy a nap minden órájában fegyelmezettnek kell lennem és 24 órás zabálás-mentesítő ügyeletben vagyok. Ez abban a másodpercben szűnt meg, amikor először nekiláttam a ma már alkalmazandó táplálkozási rendszeremnek. Bizonytalan voltam benne nagyon sokáig és kísérleteztem más módszerekkel is, ahogyan sokan mások is. De attól a momentumtól, amikor nem ettem kevesebbet vagy többet a kelleténél és kiegyensúlyozottan kezdtem táplálkozni, lecsökkentettem a minimálisra azokat az időszakokat, amikor a „zaba-mumus” támadásba léphet. Nem árulok el nagy titkot, a legtöbb mumus este aktív. Napközben szinte minden fogyni vágyó hellyel-közzel képes kitartani elhatározása mellett, de ahogy eljön az este, előbújnak a kísértés vérszívói. Van, hogy a legváratlanabb pillanatokban ettől eltérő módon is megtalál az elgyengülés az elhatározás kellős közepén, de ez is csak néhány percig tart és mindig van választás. Viszont akár 3-5 ilyen ingerszennyezett időszak is van a napunk során. Munkába menet megcsaphat az almás pite fahéj illata, munka közben meghívhat egy cukrászdába az üzleti partnered, hazafelé a szupermarket bejáratához teszik a kedvenc csokoládédat leakciózva, otthon heves vitába keveredsz a pároddal és észrevétlenül belemarkolsz egy egészségtelen szívfájdalom enyhítőbe. Ez mind-mind váratlan és hirtelen feltörő lehetőség az elcsábulásra. Ezek soha nem fognak elmúlni. Ezekre számítani kell, mert be fognak következni újra és újra. Ezért kell előre kidolgozott stratégia ezek leküzdéséhez.

A kísértések, sóvárgások elleni védekezés kétlépcsős. Elsőkörben tudatosan kell feltérképezned saját mindennapjaidban a legvalószínűbb kísértési pillanatokat. Így könnyebb védekezni ellenük. Át kell gondolnod: mikor szoktál a csillapíthatatlan falánkság útvesztőjébe kerülni? Milyen napszakban? Milyen emberek vannak ilyenkor körülötted? Milyen tevékenységet végzel ilyenkor? Milyen helyeken vagy ilyenkor, amikor rád tör az étvágy? Az egész napi munka utáni fizikai elfáradást szeretnéd enyhíteni? Tudatosan kell a napszakokra előre tekinteni. A tudatos étkezési terv ezért fontos. Jöhet a cunami, de ha előtted a tervezett étrended dobozolt étele van, az étvágyat le tudod győzni és nem kell hirtelen döntéstől vezérelve átszaladni a sarki pékségbe egy lekváros fánkért. Ha már tudod, mikor számíthatsz a kísértésre, akkor második lépcsőfokként azt kell tudnod, hogyan fogsz válaszolni a felszökő kísértésre. Ezt hívom én védekező állásnak. Mint valami cirmos, aki a fűben lapulva, lábujjhegyen várja a gyanútlan kisegeret. Tudnod kell, mi történik, ha előtted a zsákmány vagy annak gondolata, azaz a plusz evésre csábítás. Amint jön a kísértés, várakozás nélkül bele kell kezdeni a kiválasztott tevékenységbe. Amint ezt teszed, az evés gondolata szép lassan elillan, átkapcsolsz a másik tevékenységre. Bármilyen nehéz is a támadó késztetés, úgy kell válaszolni rájuk, hogy túljuthass a legmélyebb pillanatokon. Ez csak tervvel lehetséges. Ha nincs cselekvési, válaszreakció terved, elbuktál.

Voltak sikeresen leküzdött falásrohamaim, amikor azt éreztem, hogy ha nem evéssel reagálok, akkor nem lesz jutalmam. Holott az evést kiváltó tevékenységek szinte mindegyike jutalommal jár. Ha rendet raksz a szekrényben, rend és átláthatóság vár. Ha kitakarítod az autót, jó illatú és tiszta lesz. Ha zenét hallgatsz, fiziológiai nyugalmat nyersz. Rengeteg tevékenység után maga az érzés jutalmazó, hogy azt érezzük, hasznos dolgot tettünk és ez elégedettséggel, büszkeséggel tölt el. Az új, pozitív magatartások életünk más területeire is átszivárog és összességében javítja az életmód minőségét. Ha eddig otthon ültél esténként és csak ettél, de helyette el kezdesz csoportos tornára járni vagy salsa táncot tanulni, akkor esélyed van megismerni új embereket, sikert érsz el más területeken, elhagy a depresszió, az unalom. Ez érzelmi töltetet is ad. Sok esetben maga az érzelmi impulzus hiánya is kiváltotta esetemben az evéskényszert. Ettem, mert nem tudtam mást csinálni. Ettem, mert unatkoztam. Ettem, mert pótcselekvésként használtam. Az új élmények kémiai folyamatokat is indítottak, emocionálisan is hatottak rám. Ha nem adtam volna esélyt egy halom új szokásnak, az érzéseim sem tudtak volna fejlődni. Hamar rájöttem, hogy a mértéktelen evés helyett bármit teszek, mindenképp a boldogság valamilyen formájaként fog elérni az új tevékenység is. Bármit teszek, pozitív energiát szül az életemben, ami segít az egészséges test és lélek kölcsönhatásában. Így ismerkedtem meg az egészséges magatartásokkal. A legtöbb tevékenység, amibe belefogtam evés helyett, egy idő után jutalmazó rendszerré formálódott.

A jutalmazás öröme abban partner, hogy elégedettséget, megnyugvást találjunk egy probléma megoldása után.

Az persze, hogy túljutottunk egy-két krízis helyzeten, még nem garancia arra, hogy mostantól kezünkben a varázsige és ennek mantrázása esetén most már életünk végéig nemet tudunk mondani az ország tortájának kóstolására, azon a címen, hogy majd kiváltjuk egy új szokás beillesztésével. A talaj a lábunk alatt nem stabil minden nap minden pontjában. Akármennyire erőlködünk, az élet fenntartja a jogot arra, hogy több terhet adjon, mint amennyit képes vagyok elbírni egyidőben, vagy akár sorozatosan egymás után. Azt mindenképp el kellett fogadnom nekem is, hogy az élet sokszor irányíthatatlan, hiszen mi egy bizonyos pont vagyunk és körénk csoportosul az univerzum összes létező szeglete, benne a születés, a halál, az elmúlás, a boldogság, a szomorúság, a szegénység, a gazdagság, az egészség, a betegség tényezőivel. Ha elveszettnek érezzük magunkat, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk és attól sem kell félni, hogy érkezik a szökőár és borítani fog minden akaraterőtbennünk. Ha el tudunk vonatkoztatni a görcsös állva maradáson és képesek vagyunk megoldást találni a problémákra, akkor nyugodtan fellökhet minket az érkező teher, bízunk abban,  hogy újra fel tudunk kelni. Nem mindig mindenre van befolyással bíró erőnk. Esetemben szinte minden területen tudok említésre méltó példákat felhozni, ha az a téma, hogy mire fordítok több figyelmet a kelleténél és hová tudnék még több józan energiát csoportosítani. Az emberi kapcsolataim minőségi áttekintése is idetartozik. Nagyon nehéz megbirkózni azzal a ténnyel, hogy vannak dolgok, amelyre nincs ráhatásunk, ennek ellenére azt érezzük, hogy kellene legyen befolyásoló erőnk. Amikor kontrollt veszítettem, sokszor gondoltam, hogy elcseszett az életem. Vannak emberek, akik önhibájukon kívül kezdenek lejjebb csúszni, de én mindig tudtam, hogy saját akaratomnál fogva eszem többet a kelleténél. De az sem elhanyagolható, hányszor okoltam másokat magam helyett a kövérségemmel kapcsolatosan. Sok dologra nincs irányító erőm, amelyek mindig is zavartak.

El kellett fogadnom hosszú évek során, hogy nem lehetek életem minden szegletén tökéletesen boldog és elégedett. Ez nem „mindent vagy semmit” játszma. Ez egy születéstől sírig tartó, fejlődésre lehetőséget adó élet, amiben meg tudjuk fejteni, mi az életcélunk, hogyan lehetünk boldogok, mire vagyunk képesek, s ezért mit vagyunk hajlandók megtenni.

Mit akarunk mi emberek, ami nem feltétlenül elérhető mindig, mindig körülmények között?

1. Mindig a legjobb formánkat
2. Szeretni önmagunkat minden körülmények között.
3. Motiváltnak maradni minden célunk esetén.
4. Boldog párkapcsolatban élni.
5. Egészségesek
6. Önbizalommal teli életet élni.
7. Megfelelő elismerést, fizetést
8. Békében, szeretetben, boldogságban élni.
9. Mindig érteni saját rossz döntéseink mögött, mi a
10. Teljesen irányítani az életünk minden területét.
11. Varázsütésre megoldást kapni a lehető leggyorsabban, legolcsóbban, legkevesebb erőráfordítással.
12. Jó viszonyt ápolni
13. Düh, harag, vita nélkül élni
14. Sóvárgás, kísértés nélkül élni.
15. Félelem és fájdalom nélkül élni.
16. Gyűlölet, irigység nélkül élni.
17. Felelősségteljesen, mindig helyes döntéseket
18. Betartani a határidőket.
19. Szeretni a munkánkat.
20. Kellően tudjunk koncentrálni minden
21. Eredményeket elérni.
22. Képesek legyünk változtatni azon, amit nem szeretünk
23. Elnyomó kapcsolatok nélkül élni.
24. Minden szükséges képesség birtokában lenni.
25. Elég barátság birtokában
26. Tökéletes tükörképet látni.
27. Kellő figyelmet kapni másoktól.
28. Tudást, olykor hatalmat
29. Tiszteletet kapni másoktól.
30. Győzelmet, happy endet.
31. Megbánás nélkül élni.
32. Jó szülőként, testvérként, gyermekként élni.

Képesek vagyunk/lehetünk elérni ezeket a törekvéseket, skilleket?

1. Meg kell tanulni elfogadni, hogy az aktuális formánk talán nem a legjobb, de tudunk rajta változtatni.
2. Szeretni kell önmagunkban azt, aki tisztességgel, törekvéssel és alázattal tesz meg mindent a célokért, de meg kell bocsátani önmagunknak, ha hibát követ
3. A motiváció kétélű. Nem kaphatjuk meg csettintésre. Önfejlesztésünk hozadékaként tudjuk szintjét emelni vagy visszakapni. Hullámvölgyek mindig
4. A párkapcsolat két emberen és a két ember gondolkodásán, környezetén múlik. Hatással arra bírhatunk, ha azt adjuk, amit kapni szeretnénk viszont.
5. Az egészségünk múlik genetikán, életmódon és számos tényezőn Ha életünk legtöbb területén törekszünk az egyensúlyra és preventív kezeljük a gócokat, megelőzhetjük vagy legyőzhetjük a felmerülő egészségügyi gátakat.
6. Az önbizalom akkor érhető el, ha tudatosan megteszünk mindent, ami segíthet önképünk megismerésében.
7. Akkor kaphatunk dicséretet, elismerést és jó fizetést, ha ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat azon a területen, amiben ki tudunk teljesedni vagy dolgozni szeretnénk.
8. Békében és szeretetben élhetünk, de embertársaink viselkedési kultúrája beleakadhat a mi bajuszunkba. Ha meg tanulunk elfogadni és kommunikálni, számos helyzetben kaphatunk segítséget vagy tanácsokat. Vita nélkül ember még nem élt a földön. Mindenki mindent abból a szögből lát, ahogyan gondolkodik.
9. Saját rossz döntéseinket akkor érthetjük meg, ha feltárjuk, miért indultunk rossz irányba.
10. Életünk minden területét akkor tudjuk irányítani, ha egyensúlyba tudunk kerülni, mert minden mindennel összefügg.
11. Semmi nem tartós, ami könnyen, olcsón és gyorsan a miénk a
12. Jóban lehetünk bárkivel, akinek nézeteit nem
13. Düh és harag magától születik. Elfojtani mi
14. Kísértés minden nap minden percében megtalálhat bennünket. Kezelni akkor tudjuk, ha érdekel minket a következmény.
15. Félelem és fájdalom nélkül élni nem lehet. A csalódások és a bátorság tesz minket tapasztalt emberré.
16. A gyűlöletet fájdalom szülte. Az irigységet megoldatlan élethelyzet váltja
17. Az az ember lehet felelősségteljes, aki megtapasztalta, milyen felelőtlenül dönteni.
18. A határidők betartása attól függ, hogy egy feladat sürgős és/vagy fontos-e. Ha nem sürgős és nem fontos, nagy eséllyel nem szentelünk kellő figyelmet. Ha nem sürgős, de fontos, valószínűleg érdekel minket a mielőbbi megoldás. Ha sürgős, de nem fontos, még válhat fontossá, ha már égetően sürgős. Ha sürgős és fontos is, szint biztosan az utolsó percben kapkodunk. Ilyen az
19. Azt a munkát lehet szeretni, amit meggyőződésből csinálunk.
20. Senki nem képes 100%-ot nyújtani minden területen. Mindig lesznek negatív és pozitív pólusok. Ha ezeket egyensúlyban tartjuk, közel kerülünk az elégedettséghez.
21. Eredményt csak bele fektetett munkával érhetünk
22. Minden ember képes változtatni önmagán. A kérdés, hogy akar-e.
23. Egy párkapcsolat akkor működik jól, ha az egyik fél irányít, de egyenrangú partnerkéntkezel.
24. A képességek nagy része elsajátítható. Egy egész életünk van kipróbálni azt, ami érdekel bennünket.
25. A barátság szó tág. Attól várhatsz kézfogást, akinek te magad is minden helyzetben a kezdet nyújtod.Mindig lesz valami, amin lehet változtatni. Ha akarunk, változtassunk!
26. Figyelmet akkor kaphatunk, ha mi is figyelünk arra, amit mások mondanak nekünk.A tudás félsiker. A hatalom nem tudás kérdése.
27. Tiszteletet az kap, aki másokat is
28. A győzelem akkor lehet édes, ha mi mindent megtettünk, ami rajtúnk múlott.
29. Senki nem tud leélni egy életet hibák nélkül. Ezért megbánás nélkül sem lehet élni.
30. Jó szülő, testvér és gyermek akkor lehetünk, ha jó példát láttunk és jó példát

Ahhoz, hogy életünkben bármilyen irányban változtatásokat tudjunk eszközölni, ismernünk kell azt, hogy akarunk-e és mit akarunk változtatni.

Ha mások kérésére, unszolására, piszkálódására szeretnénk megváltozni, a küldetésbe bele sem érdemes kezdeni. A fogyás, mint vágy csak belső indíttatásból születhet, mert annak a tudásnak a birtokában kell lennünk, hogy valami nem jó. Ha azt érzed, hogy szükséged van a változásra, mert nem érzed jól magad a bőrödben, nem jók az egészségügyi értékeid, egyértelműen zavar a túlsúlyod és tényleg tisztában vagy azzal, hogy ezen TE szeretnél változtatni, akkor apró lépésekkel képes lehetsz átvenni az irányítást a döntéseid felett.

Mindenkinek egyetlen fontos tanácsom lehet: Ha úgy érzed, hogy fejben eldöntötted, hogy belevágsz, akkor csak az gátolhat meg a sikerben, ha továbbra is önámításban és nem a valóságban élve igyekszel valós törekvések nélkül eredményt kierőszakolni magadból. Bárkinek hazudhatsz. Önmagaddal addig a pillanatig leszel képes tagadásban élni, míg el nem érkezik a nap, amikor már muszáj lesz mindent megváltoztatni. Addig lépj, míg ez a perc nem érkezik el!

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.