Mi az alapja az egészségtudatos, testsúlycsökkentő diétának?

Egy valóban egészségre pozitív hatású diéta esetén érdemes visszaszorítani a finomított szénhidrátokat, a feleslegesen hozzáadott cukort és adalékanyagokat, kifejezetten fontos csökkenteni a gyulladásokat erősítő élelmiszereket. Ennek egyszerű oka magában az elhízásban rejlik. Testünkön belül különféle biokémiai folyamatok zajlanak le, amelyek a túlsúly mellett változnak. Egyszerű példa erre az inzulinháztartás. Étkezést követően elindul az inzulinhadjárat, hiszen a táplálkozás során keletkező glükózt (vércukrot) az inzulin kézen fogja és elszállítja az izmokhoz, szervekhez, sejtekhez. Ha túl gyakran étkezünk és nem megfelelő irányelvek alapján tesszük, akkor megnő a szervezet inzulinigénye, amely az anyagcsere-folyamatok torzulását eredményheti.

Az inzulin ugyanis egy raktározó és gyulladásos hormon.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor lényegében az inzulin gyakori megjelenése erősíti a zsírsejtek tárolását és nehezíti a zsírégetésért felelős hormonok munkáját. Így sérülhet a hormonrendszer, amennyiben valamely hormonokból többlet termelés történik vagy épp elégtelen lesz azok megjelenése.

Az elhízás ténye ezt az állapotot tovább nehezíti. Miért és hogyan?

A gyulladás a szervezet védekező válasza különféle ártalmas hatásokra. A gyulladást un. gyulladásfaktorok idézik elő. A szervezetben normál körülmények között minden szabályozott keretek közt folyik, ezért gyulladásgátló faktorok is vannak, s a gyulladáskeltő és gátló folyamatok aránya megfelel az aktuális szükségletnek. Pl. fertőzés esetén nő a gyulladásszint, de amikor az immunrendszer elbánt a kórokozókkal, a gyulladás lecsökken. A civilizációs betegségek egyik közös jellemzője, hogy a gyulladásos folyamatok "elszabadultak" és a gyulladás szervezetszintűvé vált és állandósul. Mivel az elhízott emberekben a különféle gyulladásfaktorok szintje legalább tízszerese a normál testsúlyú emberekének, vizsgálni kezdték, mi szerepe lehet ebben a zsírszöveteknek.

Így találkozhattunk egyre többet különféle orvosi cikkekben a metabolikus szindróma kifejezésével.

A metabolikus szindróma tünetei az inzulinrezisztencia (ennek következménye a magas vércukor és inzulin szint), a magas vérzsír szint, a szervezetszintű gyulladás, a hasi elhízás és a magas vérnyomás. A metabolikus szindrómában a szervezet önszabályozó mechanizmusai károsodnak, és egy önromboló kört alakítanak ki a folyamatok. A hízás gyulladáshoz vezet, ami inzulinrezisztenciát okoz, ami pedig további hízást eredményez. A szervezetszintű gyulladás az egész immunrendszer működését károsítja, dominánssá válnak a gyulladáskeltő immunsejtek. A metabolikus szindróma egyenes következménye a pre-diabéteszes állapot vagy a 2-es típusú cukorbetegség és ez általában már hatással lesz a pajzsmirigyünkre is.

Jó hír, hogy a gyulladás és inzulinrezisztencia kéz a kézben járnak. Bármelyiket csökkentjük, csökken a másik is. Ami elsődleges  megoldás, hogy az inzulinrendszert karbantartjuk.

Itt jöhetne a kérdés jogosan, hogy akkor miért mondom én azt mindig, hogy nem a szénhidrátokat hibásak az elhízásért... hiszen a szénhidrátok fogyasztása fokozza az inzulintermelést. Teljesen jogos a kérdés, de a válaszom mégis nagyon egyszerű.

Hiába tudjuk azt, hogy a szénhidrát lecsökkentése az inzulintermelést korlátozza (csökkenti), azt is egyértelműen kijelenthetjük, hogy az alacsony kalóriás vagy szénhidrátban nagyon szegény étrendeket képtelenek vagyunk fenntartani. Vagyis egy erősen szénhidrátszegény étrendet csak ideig-óráig vagyunk képesek betartani, aminek egyenes következménye a falásroham és a visszahízás. Ez csak az egyik oldala. A túl alacsony kalória szinte minden esetben magában hordozza azt a negatív hatást is, hogy az izomtömeget nem ápoljuk, azaz a mérlegen látott hatalmas kilogramm vesztés nagy része akár izom is lehet, miközben a zsírsejtek nem elégséges mértékben csökkennek. Ez azzal magyarázható, hogy egy indokolatlanul alacsony kalóriás étrendben a szervezet energiahiánnyal küzd, amely "éhező üzemmódot" teremt.

Itt álljunk meg egy szóra, mert van egy nagy tévhit, amit el kell oszlatnom. Nem létezik fiziológiailag tartalékoló üzemmód, csak a köznyelv nevezte így el ezt a folyamatot. Valójában az történik ilyenkor, hogy a szervezet a jóval kisebb energiabevitel miatt tartalék üzemmódra kapcsolva lecsökkenti saját alapanyagcsere-szükségletét. Mi az alapanyagcsere? A szervezetünkben lezajló alapfunkciók ellátáshoz szükséges minimális energia (szív, anyagcsere, emésztés, idegrendszer, hormonrendszer, stb.). Ha az önműködő folyamatokhoz szükséges minimális energiát sem visszük be (pl. 1200 kalóriát eszünk tartósan), akkor az alapanyagcserét a szervezet önhatalmúlag lecsökkenti. Ez miért rossz? Azért, mert a fogyókúra befejezését követően jóval alacsonyabb kalóriaszinten is képes lesz működni, ennek következtében egy átlagos kalóriabevitel mellett is hízás lesz a következmény, hiszen indokolatlanul alacsonyra csökkentette a minimális elvárásait a szervezet energia szintjén és ami fölösleges számára, azt el fogja raktározni, pl. zsírsejtek formájában.

Tehát, ha túl keveset eszünk, akkor a szervezet a hiányzó energiatöbbletet úgy vészeli át, hogy csökkenti saját energiaszükségletét. Ez a későbbiekre nézve, amikor befejezzük a sanyargató diétát, azt fogja előidézni, hogy hamar hízni fogunk normál étkezés mellett is.

Tisztáztuk tehát azt, hogy az elhízás gyulladásfaktorokat növel, megnő az inzulinrezisztencia kockázata és egy ördögi körbe kerülünk az inzulincsata, a gyulladások ösvényén. A túl alacsony kalóriás étrendek miatt a szervezet tartalékra kapcsol és lecsökkenti saját energiaszükségleteit, ami számunkra kedvezőtlen a súlytartást illetően.

Mégis mi a megoldás hosszú távon?

Határozott véleményem az, hogy a tudatos életmódváltás az egyetlen megoldás. Ezt hívom én OKOS FOGYÁSNAK.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Olyan étrendet kell az első naptól kezdve beilleszteni, amiben csökkentjük a finomított szénhidrátokat, növeljük a jó fehérjeforrásokat és képesek vagyunk ezt fenntartani, betartani mindenféle csodaszer és szenvedés nélkül. Ez azt jelenti, hogy hibásan indulunk a fogyás reményében túl alacsony kalóriás étrendekkel és azzal is, ha indokolatlanul alacsony szénhidrátfogyasztást kezdünk meg. Egy hétköznapi, dolgozó ember képtelen lesz tartósan koplalni, megvonni magától mindent és hamar el fog jönni az a pillanat, amikor teljesen természetes hormonális és pszichés folyamatok által újra olyan ételhez fog nyúlni, ami hízást eredményez.

Ehhez kell párosuljon a fentebb említett indokok miatt a gyulladások csökkentése, hiszen ez nagyban fogja támogatni a fogyásunkat.

Mi kell a gyulladáscsökkentő étrendhez?

Segíti-e a kollagén a fogyást?

Nagyon fontos már az elején egy dolgot tisztáznunk. Az efféle szalagcímek megtévesztőek lehetnek, ahogy mindenféle csodaszert bemutató reklám is, mert azt a hatást kelthetik, hogy például a kollagén önmagában képes lesz a fogyásban segíteni.

A kollagénkiegészítők (ilyen a Senorita kollagén kollekció is) nevükben hordozzák, hogy KIEGÉSZÍTIK az egészségtudatos életformát, de semmilyen formában nem helyettesítik a teljes életmódrendszer alkalmazását.

Hogyan néz ki az én javaslataimban a tökéletes életmódrendszer?

• Gluténben és tehéntejben szegény étrend
• Zöldségben, gyümölcsben, fehérje forrásokban, gluténmentes gabonákban, növényi tejtermékekben, olajos magvakban, tojásban gazdag táplálkozás
• Hidrolizált kollagénpeptid beiktatása.
• Elégséges, megfelelő kalóriafogyasztás (min. 1500 kalória)
• Fenntartható, betartható életmódrendszer

Milyen pozitív tulajdonsággal bír a kollagén, ami akkor képes támogatni a fogyást, ha egyébként minden más fontos intelmet is betartunk mellette?

Csökkenti az étvágyat:

• A kollagén egyedi aminosav profilja lehetővé teszi az étvágy elnyomását. Más proteinekkel ellentétben a kollagén valódi telítettséget biztosít. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha elegendő kollagént fogyasztasz, kisebb a valószínűsége, hogy a következő étkezéskor túl eszed magad, hiszen étvágycsökkentő hatással bír.

• Támogatja a sovány izomtömeg megtartását. Az öregedés velejárója, hogy testünk szép lassan elveszíti az izomtömeget, és zsírral helyettesíti. A kollagénfehérje hatékonyan segíti a karcsúság fenntartását, és ezzel együtt az izomtömeg megtartását. Emellett fontos szerepe van az izomépítésben is: a kollagén segítségével alakul át a szénhidrátokból származó glükóz energiává. A kollagénben található Arginin nevű aminósav növeli az általános erőt, és elősegíti a test regenerációját.

• A fogyás sokaknak nehéz lehet, és a súly megtartása talán még nehezebb lehet. Szerencsére számos tanulmány kimutatta, hogy a kollagén segíthet. A kollagén nem csak a fogyásban támogathat, de segíthet a súlycsökkentés során kialakult néhány mellékhatás kezelésében, beleértve a test erősségének és a bőr épségének megőrzését néhány kiló elvesztése után.

• A bőr dermis rétegének megerősítésével a kollagén fontos szerepet játszik a cellulit elrejtésében is. A narancsbőr jobban láthatóvá válik, amikor a bőrünk megnyúlik, vékonyabb és megereszkedik. A kollagén javítja a rugalmasságot és vastagságot, ami fontos a bőr alatti zsírsejtek elrejtésében is.

• Újjáépíti a sejteket, ezáltal a test feszesebb és formásabb lesz. Rendszeres mozgás esetén elengedhetetlen a pótlása, hiszen a kollagén segít testünk megújításában. A kollagén védi az ízületeket, és csökkenti az ezzel járó fájdalmakat. Harminc éves kor felett érdemes táplálékkiegészítőkkel pótolni a kollagént, normál esetben 20 és 30 éves kor között napi 5 gramm, 30 és 50 éves kor között napi 10 gramm kollagén szükséges.

• Az emésztőrendszer számára építő kiegészítő. A bélflóra állapotát javítja a kollagénben gazdag táplálkozás, hiszen a szövetek, sejtek építő fehérjéje. A glutén és tej visszaszorítása mellett alkalmazott kollagénben gazdag étrend az emésztőrendszeri folyamatokat javítja, ezáltal komoly fegyverünk lehet a Senorita életmódprogram a fogyásban.