Fogyás és hormonok

Hormonális szempontokat figyelembe véve már az is sokat elárul a helyzetről, hogy az a hormonok mennyi összefüggést mutatnak egymáshoz viszonyítva: inzulin, pajzsmirigy, ösztrogén, progeszteron, leptin, ghrelin, kortizol. Alapkiindulás szinte mindenhol az volt, hogy a vércukorszint megfelelő szabályozása lenne az elsődleges kulcs. Ha ebben jóval kisebb kilengéseket tudunk elérni, mint olyan időszakokban, amikor büntetlenül eszünk mindenféle cukros, lisztes, hizlaló ételt, akkor sokat tudunk javítani az összeképen.

A fogyókúra lényege az sokak szemében, hogy kevesebbet eszünk, többet mozgunk, számoljuk a kalóriákat, bizonyos élelmiszerekből kevesebbet vagy épp többet eszünk, egyes élelmiszereket teljesen kiiktatunk, táplálékkiegészítőket fogyasztunk. Amikor a test kevesebb ételt kap, máshonnan igyekszik energiát nyerni.

Az alapvető életviteli funkciók, mint hogy dobog a szívünk, működik a keringésünk, emésztünk, lélegzünk, mind-mind energiát követelnek. Ha a testünk nem tud ételekből energiát nyerni, akkor először a glikogénraktárakhoz fog nyúlni. Szervezetünk a glükózfeleslegből glikogént halmoz fel az izmok és a máj sejtjeiben. Így gyorsan energiához tud jutni.

Minden gramm glikogén 4 gramm vizet köt meg, amit elraktároz. Amikor a testünk felszabadítja a glikogénraktárakat, akkor ez a víz is távozik. Az első leadott kilókban tehát nincs zsír, csak glikogén és víz.

A következő szintű energiaforrást az izmokban lévő fehérjék alkotják. Ezeket gyorsan energiává lehet alakítani, hiszen az izmok túlélés szempontjából csak másodlagosak számunkra. Ezért érezheti azt sok nő, hogy fogyás után formátlan, petyhüdt. Elégetünk ilyenkor némi zsírt is, de az izmok nyugalmi állapotban is sok energiát égetnek el. Minél több az izom, annál könnyebb súlyunkat megtartani, vagy akár fogyni belőle.

A testünk sokkal könnyebben bánik el azzal, ha hiány van valamiből, mintha többletet kell tárolnia. Abban a pillanatban, amikor elkezdünk fogyókúrázni, a testünk sokkal hatékonyabban kezdi felhasználni a rendelkezésre álló, kevés táplálékot, hiszen elsődleges célja továbbra is az életben tartásunk. Pontosan tudja, ehhez mi mindent kell tennie.

A felszabaduló energiákat roppant precízen és hatékonyan kezdi el felhasználni. A pajzsmirigyet is képes lassítani, hogy minél alacsonyabb lángon működjön az anyagcserénk. A testben tehát elindul egy TÚLÉLŰ üzemmód. Ettől a perctől nagyon keveset fogunk fogyni, még akkor is, ha még jobban visszacsökkentjük a kalóriákat.

Itt kapcsolódik be a depresszív hangulat, az ingerlékenység, a csalódottság, a fáradtság (hiszen keveset eszünk, de nem fogyunk eleget). Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy a tartós megvonásokon alapuló, szénhidrát szegény diéták ártanak is és folyamatos hízást eredményeznek hosszú távon.

Ennek ellenére rendkívül népszerűek ezek a fajta divatdiéták és köztudatban ismert módszerek. Azt a vonalat képviselik, hogy fehérjét és zsírt egyél bátran, de a szénhidrát ellenség. Természetesen van olyan szénhidrát, ami valóban kerülendő, de az egészséges és hasznos szénhidrátok fogyasztásának százalékos mértéke a tápanyagokon belül jóval kevesebb sok esetben, mint amennyire szükségünk lenne. Van, aki egy ideig szépen fogy ettől a módszertől a fent említett energianyerési és égetési folyamatok miatt, de hosszan tartó szénhidráthiány esetén túlsúly mellett nagy az esélye annak, hogy lelassul a pajzsmirigyműködés (már vázoltam a pajzsmirigy bemutatásánál, hogy testünk szándékos életben tartás miatt a minél kisebb terhelés érdekében képes erre, hiszen a pajzsmirigy az anyagcserét blokkolva segíteni akar nekünk).

Ráadásul a pajzsmirigynek szénhidrátra lenne szüksége a normális működéshez. A lelassuló pajzsmirigy az anyagcserét is lassítja, ami miatt a fogyás egyre csak nehezebb lesz. Előbb vagy utóbb mindenki visszatér a „zabáláshoz”, mert a folyamatosan kínzó koplalás (a szervezet számára koplalás a tartós kalória és szénhidrát megvonás) nem tartható fenn hosszú távon.

A hormonok sem fogják engedni és mentálisan is kimerülünk. Koplalás alatt azt értem, hogy 1000-1500 kalóriás diétát tart valaki túlsúly mellett és jóval alapanyagcseréje alatt táplálkozik. Szerencsétlen kombináció az, ha az alacsony kalóriafogyasztás nagyon alacsony szénhidrát fogyasztással is párosul. Jobb eset, ha valaki rendes adagot eszik kevesebb szénhidráttal (azaz nem ilyen alacsony összesített kalóriával).

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.