Ösztrogén és progeszteron

A két hormon folyton egymáshoz igazodik, a termékenységgel és terhességgel kapcsolatos folyamatok főszereplői, de mindig fontos egyensúlyban tartásuk elérése. Az ösztrogént a petefészek termeli. Feladata például a sejtosztódás, emiatt nő meg a mell és szélesedik a csípő tinédzserkorban. Hatással van a termékenységre, a libidóra, az energiaszintünkre, a bőrünk minőségére is. Sok mentális folyamatra is hatást gyakorol, mert gondoskodik az oxigén és glükóz agyba történő továbbításáról. Ha túl sok vagy túl kevés van belőle, hosszú távon nem egészséges.

A túl alacsony ösztrogénszint depresszív hajlamokhoz, hangulatingadozásokhoz vezet, mert szerotoninhiányt okoz. Túl kevés szerotonin termelődik a testben és ilyenkor szinte lehetetlen ellenállni az evési kényszernek, főleg az édesség és gyorsan felszívódó szénhidrátok iránti vágynak, hiszen ezek fogyasztásával ideiglenesen dopaminszint növekedés történik. Ettől jobban érezzük magunkat. Itt is érvényesül tehát az az állítás, hogy a szervezet mindig arra törekszik, hogy jóllétben tartson minket és ezért képes hormonokat is befolyásolni. A szerotonin és a dopamin a testünk által előállított jó érzés előidézői, boldogsághormonok.

A túl alacsony ösztrogénszint hatással van a dopaminra és szerotoninra, amelyek tehát kellemes érzést okoznak számunkra. A progeszteronhoz képest alacsony ösztrogénszint extrém éhséget okoz, amit szinte minden nő tapasztal a peteérzés és menstruáció közötti két hétben. Az étkezés nagy hatással van az ösztrogénszintre is. A ciklusunk második felében jelentkező extrém éhség általában az inzulinrezisztenciával kombinált ingadozó vércukorszint eredménye. Ezért fontos a vércukorszintet stabilan tartani. Ha túl kevés az ösztrogén, akkor gyakori tünetek a hőhullámok, éjszakai izzadás, fáradtság, hangulatváltozás, depresszív panaszok, alvásgondok, csontritkulás, száraz bőr és haj, éhségérzet.

Ha túl sok az ösztrogén, azt ösztrogéndominanciának hívjuk, amely komolyan felboríthatja az egész hormonháztartást. Főleg túlsúly esetén beszélhetünk erről, hiszen a zsírsejtek ösztrogéntöbbletet termelhetnek. Legnagyobb problémát viszont nem testünkön belül kell keresnünk, hanem a külső környezetünkben található anyagokban, a xenoösztrogénekben. Ezek hasonlóan működnek az ösztrogénhez, csak jóval erősebbek. Általában kőolajból készülnek. Rengeteg terméket készítenek kőolajból: műanyag, gyógyszerek, ruhák, növényi szerek, mosogatószerek, benzin, színezékek, édesítőszerek, ízfokozók stb.

Az ösztrogéndominancia leggyakoribb tünetei: fáradékonyság, vizesedés, puffadás, magas zsírlerakódás combokon/csípőn/mellen, jelentős túlsúly, erős vagy fájdalmas menstruáció, narancsbőr, álmatlanság, hangulatváltozások, PCOS, PMS, pánikroham, depresszió, hajhullás, pajzsmirigyproblémák, endometriózis, fájdalmas mellek.

A progeszteron ciklus második felében termelődő hormon, amelynek a pihenésben is fontos szerepe van. Ha testünk megfelelő szintű progeszteront termel, könnyebben tudunk ellazulni, jobb kedvünk van. Jó hatással van alvásunkra, elősegíti a pajzsmirigy megfelelő működését, támogatja a testzsír égetését, vérnyomáscsökkentő hatású. Csupa jó dologért felel. Gyakran túl keveset termel belőle a szervezet, főleg az ösztrogén mennyiségéhez viszonyítva. A két hormonnak egyensúlyban kellene lennie optimális esetben.

Túl kevés progeszteron esetén a tünetek PMS panaszok, fájdalmas mell, szabálytalan ciklus, erős vérzés, víz visszatartása menstruációt megelőzően, alvásproblémák, pánikrohamok. A túl kevés progeszteron túl sok ösztrogént jelent, vagyis az ösztrogéndominancia tünetei progeszteron hiányra is utalnak. A progeszteron a kortizol hormon alapanyag, tehát hosszan tartó stressz esetén a kortizol elhasználja a progeszteront, ezáltal megbomlik a progeszteron/ösztrogén egyensúly.

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.