Tápanyagok | Szénhidrátok

A szénhidrátokat három fő csoportba sorolhatjuk:

1. Cukrok: az élelmiszerekben található édes, rövidláncú szénhidrátok, például a glükóz, a fruktóz, a galaktóz és a szacharóz.
2. Keményítők: Hosszúláncú glükóz molekulák, amelyek idővel glükózzá alakulnak az emésztőrendszerben.
3. Rostok: Az ember nem tudja megemészteni a rostokat, de az emésztőrendszerben élő baktériumok fel tudják használni némelyiket.

A szénhidrátok fő szerepe, hogy energiát szolgáltatnak. A legtöbb szénhidrát lebomlik és glükózzá alakul, ami felhasználható energiaként. A rostok kivételt képeznek. Közvetlenül nem szolgáltatnak energiát, de tápanyagot biztosítanak az emésztőrendszer jótékony baktériumai számára. Ezek a baktériumok arra tudják használni a rostokat, hogy zsírsavakat állítsanak elő, amelyeket bizonyos sejtjeink üzemanyagként tudnak használni.

Szénhidrátok tekintetében gyakorta halljuk a „mumus” jelzőt, s azért tartom ezt téves megközelítésnek, mert nem mindegy, hogy egy szénhidrát teljesértékű vagy finomított.

A teljesértékű szénhidrátok feldolgozatlanok és tartalmaznak természetesen előforduló rostokat, míg a finomított szénhidrátok feldolgozottak és a természetes rostoktól megfosztottak. A teljesértékű szénhidrátokra példa a zöldségek, a friss gyümölcsök, a maglisztek, burgonyafélék, zabpehely, stb. A finomított szénhidrátokhoz tartoznak a cukros üdítőitalok, a gyümölcslevek, a péksütemények, a fehér kenyér, búzaliszt, stb.

Örök kérdés: mik a jó és rossz szénhidrátok? Alapvetően azt tartom rossznak, ami extra magasan emeli meg a vércukorszintet, finomított, hozzáadott cukrot/ízfokozót/adalékanyagot bőven tartalmaz. Hibásan kezelik sokan egy kalap alatt az összes szénhidrátot bűnösként a kövérség leple alatt. Inkább abból a szempontból közelítem meg a témát, hogy mi az, amit érdemes elkerülni. Ami ezen a listán nincs, az az én nézeteim szerint „jó szénhidrát” és tudatos étrendben abszolút beilleszthető

Rossz szénhidrátok: cukros/szénsavas italok, gyümölcslevek, fehér kenyér, péksütemények, kekszek, cukrászsütemények, fagylaltok, lekvárok, cukros befőttek, cukorkák, csokoládék, rágcsák, csipszek, hozzáadott cukrot és/vagy ízfokozókat tartalmazó gyorspácok/fűszerek, üveges öntetek/mártások, tejdesszertek, hagyományos tészták.

A szénhidrát emésztése

Emésztőrendszerünk minden szénhidrátot hasonlóan kezel: igyekszik őket egyszerű cukormolekulává alakítani. Ez a közönséges cukrokkal nem jelent gondot, az összetett szénhidrátokat pedig szervezetünk „szétszereli”. Az ugyancsak szénhidrátot jelentő növényi rostokkal azonban más a helyzet. Ezeket általában nem tudjuk lebontani.

A rostok egyik része vízben oldódik, a másik csoport nem. Az oldódó változatok a bélben hozzákötődnek a zsírokhoz és kiviszik testünkből, ami igen hasznos tulajdonság, mert csökkentik a fölszívódó, „rossz” koleszterin mennyiségét. Fontos szerepük van abban is, hogy segítik a vércukor megfelelő szinten tartását. Az oldhatatlan rostok változatlanul távoznak testünkből, ezért segítik a bélműködés szabályozását.

Az energiát testünk minden sejtjének működéséhez a cukor szolgáltatja, ami az oda áramló vérben található. Az egészséges szervezetben a vércukorszint emelkedését a hasnyálmirigyben lévő sejtek érzékelik, és azonnal növelik az inzulin hormon elválasztását, amely jelzi a sejteknek, hogy több cukrot használjanak fel vagy raktározzanak.

Amikor a test sejtjei több cukrot vesznek fel, a vérben a cukor szintje csökken. Ekkor a hasnyálmirigyben egy sejtcsoport egy másik hormont kezd kibocsájtani, a glukagont, ami jelzi a májnak, bocsásson ki a benne tárolt szénhidrátból annyit, hogy helyreálljon az egyensúly. Az inzulin és a glukagon által biztosított egyensúly teszi lehetővé, hogy szervezetünk minden sejtje, különösen az agyszövet, mindig azonos mennyiségű vércukorhoz jut.

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.