Upper body lifting
Mondhatjuk, hogy ma már annyira fejlett az orvostudomány, hogy ezek rutinműtétek, de azért ez mégsem ennyire egyszerű.
Nagyon jól érzem magam mentálisan, hiszen túl vagyok a nehezén.
Az első 3 nap annyira kemény volt, hogy úgy éreztem, ez most a legnehezebb megpróbáltatásom mind közül.
Fizikailag vannak nehézségek, kevés még a 8 nap mögöttem. Az eredetileg orvos által irt regenerációs idő 4-5 hét.
Nagyon sok az ödéma hason, karon, kézfejen, még mindig 4kg pluszban vagyok (ez mind víz) a műtét miatt.
Minden nő álma a fogyással egy csodás testi és szellemi átalakulás. A test ugyanakkor genetikai és általunk okozott negatív tényezők okán nem feltétlenül partnerünk ebben a törekvésben.
Ezért, már maga a döntés, hogy bevállalsz egy olyan műtétet, amely nem életmentő, ezzel vállalsz minden lehetséges szövődményt és kockázatot, bátor, vakmerő és leginkább saját felelősség. Minden, ami ezután történik, a te döntésed volt: a hegek, a fájdalmak, a sebek gyógyulása, a lehetséges szövődmények, a felépülés.
Mondhatjuk, hogy ma már annyira fejlett az orvostudomány, hogy ezek rutinműtétek, de azért nem egészen így csapódik ez le a műtött testében, lelkében.
Ilyenkor mindig előtör az önvád: ez az egész elkerülhető lett volna akkor, ha időben lépek, nem választok önpusztító életformát több, mint egy évtizedre. Nem kesergek, csak reális önértékeléssel élek: igen, ez az egész miattam történt, azért szabdaltak, mert sok évig nem érdekeltek a következmények.
Ezt leginkább Anyukám szemében látom, aki szépnek szült és minden törekvése hiábavaló volt, hogy megállítson a leejtőn, amin én sprinteltem az extrém obezitás világában. Mai fejjel számomra is érthetetlen módon, hiszen annyira könnyű így élni vékonyabban, annyira könnyű jól dönteni az étkezésben és egyáltalán nem megterhelő tudatosan élni, sokkal egészségesebben. Mégis 10+ éven át temetkeztem a kifogásaimba, önáltatásomba, megalkuvásaimba. Egy Anyának látni azt a szenvedést, ami elkerülhető lett volna, borzasztó lehet. Minden másodpercben mellettem állt Anya az elmúlt héten. Tisztálkodásban, étkezésben, kényelmemben, alvásban, öltözködésben, hiszen lényegében magatehetetlen voltam egy hétig.
Apukám pedig szó nélkül vitt az országon keresztül, vigyázott a pupikra, bevásárolt, mindent megtett, hogy nekem könnyű legyen.
Mondani szoktuk, bajban ismerszik meg az, kire számíthatunk és számomra nem kérdés, önfeláldozó szülők gyereke vagyok. Kérdés nélkül támogattak minden döntésben és segítettek, amiben csak lehet. Úgy, hogy láttam a szemükben az aggódást és féltést, mégis hangtalanul fogták a kezem.
Még csak egy-egy pillanatra láttam magam ruházat nélkül, míg tegnap átkötözött az orvos, de számomra is lenyűgözőek a varratok, 7 nappal műtét után. Rendkívül fontos az orvos választása, az orvos tapasztalata, mert melleket minden sebész tud csinálni, lévén a legnépszerűbb műtétek egyike, de fogyás utáni kar, hónalj, törzs helyre állítása már komoly tapasztalatot kíván. Nem minden sebész végez fogyás utáni rekonstrukciót, vagy nem sűrűn, ezért csak arra szabad ezt bízni, aki tényleg nagyon érti, hogy mit kell tennie és nem hírnév a mérvadó, nem feltétlenül sztársebész a legjobb sebész!
Sosem vágytam vékony karokra, én telt, ám feszes domborulatokról álmodtam, amit most, évekig tartó munka és némi fájdalom/szenvedés árán megkaptam.
Én szeretek domború, telt idomokkal létezni, nekem a csontos testalkat genetikailag sem adatott meg, vaskos izomtömeggel áldott meg az ég, amire anno DEXA vizsgálatomon is rácsodálkoztam.
Arra vágytam, NE lógjon a bőröm, hanem legyen feszes, legyen élettel teli, legyen egészséges és egységes a testem bármely vonala.
A #bodypositivity számomra első a sorban, a testképnek azonosulnia kell a mentális szemünkkel. Nem irreális ábrándokat kell szőni, amiket lehetetlen nagy súlyfeleslegről indulva elérni, hanem helyen kell kezelni az elérhető állapotot.
Nagyon komoly sport és izommunka kell ahhoz, hogy egy test tónusos legyen, aminek elengedhetetlen fegyvere a táplálkozás.
Az egyensúly az egészséges életvitel, a pozitív testcél és testkép esetén akkor valósulhat meg, ha megértjük, hogy a célokért dolgozni kell, következetes munkát kell bele fektetni és meg kell tanulni az önáltatást felismerni.
A halogatás, a kifogásgyártás tévútra visz, s gyakran vagyunk áldozatai az irreális világnak, ahol a szép az egy fals filterek alkotta hamis világ. Minél jobban hiszünk a celebek és az internet sugallta retusált testcéljaiban, annál mélyebbre zuhanunk az étkezési zavarokban és a kövérségi depresszióban, mert lehetetlen küldetésnek éljük meg a változtatandó szokásainkat.
Fontos, hogy ragaszkodjunk az őszinteséghez. Ha szép testet szeretnénk, azért keményen kell harcolni. Étkezéssel, sporttal és akár végső ponton testrekonstrukciós műtétekkel - ha azok elkerülhetetlenek.
De mindenek előtt tényleg őszintén kell beszélni magunknak arról, ahogyan élünk, az egészséges-e és hosszú távon mennyire hátráltató az a kiegyensúlyozott lelki állapot esetén.
Ha annak idején még időben őszinte lettem volna, beláttam volna, hogy én vagyok a felelős azért, amilyen lettem, talán ez a sok fájdalmas műtét nem kellett volna.
Ezért arra biztatok mindenkit, legyetek #őszintékmagatokhoz és tegyetek lépéseket, ha szükséges MÉG IDŐBEN!!!
