Fárasztó a fogyókúra - csak te tudsz változtatni

A legrosszabb döntés elengedni a fogyási terveket, ha nehéz vagy stagnálástóban várakozol jelenleg.

Utam során - az első útkeresési fázisban - 9 olyan hónapom volt, amikor stagnáltam.  A "fáradtság" bármilyen csúnyán is hangzik a mi szánkból, legtöbbször egy jó adag kudarc magunk irányába.

Mibe fáradunk el?

Valójában nem mi fáradtunk el, hanem a testünkben lévő folyamatok, hiszen a testünket sanyargattunk. Évekig híztunk, nem foglalkoztunk vele, hogy mennyi terhet rovunk rá, csak pakoltuk fel a felesleget magunkra és ha néha oda is figyeltünk, akkor sem sokáig. Majd elvárjuk, hogy csettintésre, konstans jöjjön a megváltás, ha úgy döntünk, na most aztán mi le akarunk fogyni. Ennyi év megtépázott harctalanságát nem lehet helyre hozni pár hónap, egy év munkájával.

A mentális játék a ti kezetekben van.

A test bírná, de könnyebb nem tenni, mint tenni. Ezért mentálisan azt meséljük be magunknak, hogy elfáradtunk, pedig őszintén: alig tettünk még valamit. 3-4-5-10-20 évig nem törődtünk magunkkal, de pár hónap életmódváltásba meg belefáradunk?

Türelmetlen az ember és ezt össze keveri a fáradt mentális állapottal. Mert egy kicsit megint az önsajnálat az erősebb, mert tenni kell, mert 100% fegyelem és figyelem kellene. De ehhez nincs türelmünk vagy elég erőnk. Ezért azt mondjuk: én ebbe belefáradtam.

Gyors változást várunk el a testünktől.

A változás így nem jön el. Ha stagnálás van, okokat kell nézni. Ha nincs egyszerűen ok, mert te 10000%-osan tényleg mindent, de tényleg mindent megteszel, akkor vagy finomhangolni kell vagy kivárni és kitartani. Az életmódváltás nem addig kell tartson, ameddig fogysz vagy épp stagnálni kezdesz, hanem egy teljes életre szól.

Ezért kérdem én: miért könnyebb abba hagyni, nem jól enni, nem csinálni és azt mondani, elfáradtam?! Még rendben is van, ha fáradt vagy. De miért kell mást enni, félre enni vagy csak módjával jól csinálni? Mivel nem fárasztóbb az, ha újra hízni kezdesz és megint kezdheted elölről az egészet?

Ez a döntés mindig az irányító kezében van: akarod vagy nem akarod. Ha akarod, csinálni fogod, nem pár hónapig, nem egy évig, hanem egy tudatos életformát alakítasz ki. Ha pedig nem akarod, akkor eszed továbbra is azt, ami eredendően hízékonnyá és túlsúlyossá tett.

Mindannyian tudjuk, hogy semmivel sem lesz jobb életünk, ha azt mondjuk: fárasztó és most nem megy.... ezzel csak tetézzük a hízást, húzzuk az időt, mert a túlsúly marad, és ha ilyen lelki állapotban beletörődünk a fáradtságba, mindenki tudja a végét: teljes visszahízás lesz. Majd az ördögi kör kezdődik újra.

Tehát, amikor elfáradnál, akkor a kérdést tedd fel magadnak: te most fogyókúrázni akarsz vagy tényleg egy egészségtudatos életformát kialakítani?

Mert ha az utóbbi, akkor a fáradtság egy óriási kifogás, mert megint szűkül az olló szöge ahelyett, hogy tágulna a jövőd felé. Nehéz bevallani, még sértődésre is okot adhat egy-egy kemény mondat. De attól még ez az igazság. Aki életmódot váltott, az tudatosan kezd el életvitelt folytatni, amiben a fáradtság úgymond egy nem létező fogalom, ha egyszer figyelsz magadra. Ha nem figyelsz, akkor viszont nem vagy életmódváltó. Akkor valójában sosem váltottál életmódot, hanem most is csak egy szokásos kúrába kezdtél, aminek újra eljön a végpontja, amikor abba hagyod és visszahízol. Azt kell boncolgatni, hogy mit is akartok igazán. Megváltozni vagy csak átmenetileg eredményt elérni?

Ha tényleg elfáradtatok a fogyókúrázásban, akkor egyetlen kiút van: eldönteni, hogy egészséges, fitt és erővel teli szeretnétek lenni és ezért lépéseket tenni apránként.

Csinálni, akkor is, ha épp nehezebb. Nem feladni akkor sem, ha nagyon nehéz. Nem agyalni azon, miért életfeladat neked a fogyás, csak megtenni mindazt, ami tőled telhető. Ha tőled most épp csak az telhető, hogy kicsit pihenj, akkor kicsit pihenj. De ne kezdj el újra mértéktelenül enni, ne kezd el újra eltérni a tervedtől és ne kezdj el újra olyan életformát, ami ide vezetett.

Való igaz, nagyon-nagyon fárasztó örökké ezzel foglalkozni. Emlékszem, milyen piszok jó érzés volt kimondani nekem is, hogy végre már nem a fogyással kell foglalkoznom. A fél életem ezzel telt ugyanis. Örökké fogyni. Minden családi összejövetelen kínlódni, magyarázkodni, állandóan sóvárogni. Minden élethelyzetben szembesülni azzal, hogy fáj a kövérség. Ezen csak TE tudsz változtatni, hogy végre elindulj egy tudatos úton. Nem fogyókúrázni kell, hanem megváltoztatni a szokásokat és olyan életviteli rendszert kiépíteni, amiben nem kell félni attól, ha fáj, ha nehéz, ha épp fárasztó, hiszen TE nem fogyókúrázni akarsz X hétig, hanem szeretnél egy egészséges jövőt.

Az elfáradás nem kell egyenlő legyen azzal, hogy inkább nem csinálod újra, mert könnyebb a nem csinálás. Ez tény. Könnyebb. De hosszú távon meg igenis fárasztóbb, mert ha oda tenné magát úgy igazán egy fogyni vágyó, akkor hamarabb túl lehetne ezen... de sokan évekig, évtizedekig lépkedünk egy helyben, se előre, se hátra, de inkább hátra. Ez persze, hogy fárasztó és fájdalmas. Csak Te tudsz tenni valamit, hogy ez az egész változzon.

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.