Önműködő a szervezetünk

Természetesen részt vállalunk ebben, egészen pontosan az életmódunk, az életvitelünk, a szokásaink révén nap mint nap befolyásoljuk a mechanikus munkát, de legtöbb élettani folyamatunk beavatkozásunk nélkül működik. Történjen bármi, egy folyamatosan változó környezetben is fenntartjuk a szervezet állandóságát anyag és energia kicserélődés ill. termelődés folytán. Minden körülmények között egyensúlyra törekszik. A szervezetünknek van egy speciális működése és egy speciális szerkezete. Az emberi test felépítését az anatómia ismerteti, a szervezeti jelenségeit és működését pedig az élettan mutatja be. A test sejtekből és sejt közötti állományból épül fel. Az azonos működésű és eredetű sejtek szöveteket alkotnak. A szervek különféle szövetekből épülnek fel, amelyek a feladatok ellátására szervrendszereket hoznak létre. Ezeknek az összessége alkotja a szervezetet. A csontos és porcos vázelemek alkotják a test csontvázát. A csontváz bizonyos részei a vázizomzat közreműködésével mozognak. A csontváz és a vázizomzat együttesen adja a mozgatórendszert. A testünk mozgásában, a helyzetváltozásában részt vevő szervek együttesen a mozgásrendszert alkotják, amely aktív és passzív részre osztható. A passzív részhez tartoznak a csontok, az ízületek és az ízületi összeköttetések, míg az aktív részhez az izomzat. Az emberi csontváz 206 csontból áll, ezek testsúlyunknak nagyjából 10%-át adják ki. A csontváz rendszer a testünk szilárd vázát alkotja, védelmet nyújt a szervek számára és üregében tartja a vérképzés szervét, a csontvelőt.

Szerveinket, csontjainkat, izmainkat legtöbbször nem érezzük. Akkor veszünk róluk tudomást, amikor valamilyen behatás éri azokat. Pld. beütjük a sípcsontunkat az ágy szélébe, sportolás után izomlázat érzünk, nehéz étel után fáj a gyomrunk. Együtt élünk valamennyi sejtjeinkkel, szövetjeinkkel, szerveinkkel, csontjainkkal, izmainkkal, de nagyon sokszor nem fordítunk rájuk kellő figyelmet. Amíg nem fáj, addig nem igényel törődést. Amíg nem zavar, addig együtt tudunk élni bármilyen elváltozással. Ha nem szakmába vágó, akkor a legtöbb ember néhány év biológia tantárgyon kívül nem sokat tanul az emberi test működéséről és ezek hamar homályba is merülnek az évek múlásával. Akkor válik ismét fontossá és érdekessé, amikor megbetegszünk, kisbabát várunk, felszedünk pár kilót. Legtöbben túl sok figyelmet nem adunk számára, nem törődünk vele és csak akkor kezdünk el elmélyedni a rejtelmeiben, amikor már rá vagyunk kényszerülve.

Az előbb felsorolt néhány mondatban felszínesen bemutattam, hogyan is néz ki a szervezetünk, de ez nagyjából annyit ér, mint egy mondat az élet enciklopédiájából. Mélyen, sejtszinten nem tanuljuk, nem érdeklődünk iránta, ezáltal nehezen is értjük. Nem igazodunk ki rajta, például a tekintetben, hogy miért olyan könnyű zsírpárnákat növeszteni és miért oly nehéz azoktól megszabadulni. Miért alakulnak ki hormonális problémák, miért „romlik el” a pajzsmirigy, miért lesz inzulinrezisztenciánk, miért rendetlenkedik a menstruációnk, miért nincs sziklaszilárd akaraterőnk fogyási terveinkhez?!

Ha a testünket egy vállalathoz hasonlítjuk, akkor itt is egyfajta hierarchia található nagyfőnöktől a beosztottakig. A nagyfőnök az idegrendszer, közvetlen beosztottja a hormonháztartás. Minden fontos folyamat itt indul vagy köze van ehhez. Az egész fogyással összefüggő tervezés előtt pontosan látnod és értened kell, miért annyira fontos a HORMONÁLIS egyensúly a szervezetben.

A hormonok testünkön belül különböző pontokon termelődnek. Hírvivőként dolgoznak szervezetünk autópálya szerű hálózatában a véráramon keresztül, eljutnak mindenhová, ahol utasításokat adnak a sejteknek, hogy pontosan mit kell tenniük. Miután küldetésük teljesült, már nincs rájuk szükség, ezért a bélrendszerben és a májban lebontásra, kiválasztásra kerülnek. Fogyás szempontjából a hormonegyensúly különösen fontos és több száz hormonunk közül néhány jelentős magyarázatot ad arra, miért nehezített a fogyás vagy épp miért vagyunk teljesen egészségesek. A hormonháztartás dominó elv szerint működik. Ha valami elromlik, akkor máshol is problémát okoz(hat), ezért fontos minden egyensúlytalanságot helyére tenni. A test pontosan tudja, hogyan érheti el az egyensúlyt, hiszen mindig a túlélésre játszik és számára az az ideális, ha minden a helyén van. Minden pillanatban történik valami, ami miatt akármikor felborulhat az egyensúly, a következő pillanatban pedig már dolgozik is nagyon sok hormon, hogy ezt helyre tudja állítani. Ha bármilyen vészhelyzet áll fenn, a szervezet extra energiához jut, hogy megbirkózhassunk a feladattal, így tudunk veszély esetén gyorsan futni, ha melegünk van, ezért izzadunk és ha bármilyen étel illatát érezzük, ezért termelődik nyál a szájban. Ezek egészséges egyensúlytalanságok. A test reagál és ismét egyensúly lesz. A probléma akkor kezdődik szervezetünkön belül, ha az aktív hormonokból sokáig van túl sok vagy túl kevés a testünkben, mert ez egészségtelen állapot. A test úgy próbálja ezt megelőzni, hogy megfelelő mennyiségű aktív hormont termeljen, másrészt lebontja, kiválasztja a szükségtelen hormonokat. Ha viszont hosszabb ideig van jelen egy-egy aktív hormon, akkor már fennáll a nem egészséges egyensúlytalanság. Amikor azt mondjuk, hogy túl sokáig van jelen egy hormon, akkor a szervezet többféle módon igyekszik ezt ellensúlyozni. Többet bont le az adott hormonból, átalakítja azt másik hormonná, a hormonok egy részét likvidálja vagy érzéketlenné teszi a sejteket a hormon hatása iránt, hogy több kárt már ne tudjon okozni. Ezért igaz az, hogy ha egy hormon működése felborul, bizonyosan magával ránt még néhányat. A hormonok előállítása mellett a lebontásuk és eltávolításuk is ugyanolyan fontos. Ebben a folyamatban rengeteg hibafaktor léphet fel. Szervezetünk mindent megtesz, hogy a dolgát végzett hormonokat kiválassza, de ha ez nem sikerül, akkor ezeket egy ideiglenes raktárba csoportosítja elkerülve a még nagyobb bajt.

A hízás és nehezített fogyás oka tökéletesen levezethető hormonjaink működésének megértésével. A hormonok dolgoznak a testünkön belül, akkor lépnek működésbe, amikor reakciót kapnak és feladatot kell teljesíteniük. Az inzulin nevű hormon például akkor indul útra, amikor a vérbe cukor (glükóz) kerül, amelyet el kell juttasson a sejtekhez. Az inzulin feladata az, hogy a sejtek képesek legyenek felvenni a cukrot. Ha az inzulinnak túl sokat kell dolgoznia, a sejtek egy idő után érzéketlenné válnak rá és képtelenek lesznek felvenni a cukrot. Ezt hívjuk inzulinrezisztenciának, amely elindít egy sor másik problémát is. A folyamat viszont visszafordítható és újra elérhetjük, hogy a sejtek érzékeljék az inzulin működését. Ha a testünk túl keveset termel valamiből, akkor más hormonok is tudják helyettesíteni. A hormonokat termelő szervek is képesek egymás munkáját ellátni. Amellett, hogy előállít a szervezet hormonokat, a felesleget le is kell bontsa vagy el kell raktározza. Ki gondolná, de sajnos így van, a zsírszövet az egyik legbiztonságosabb tároló hely, kifejezetten a sok ösztrogénnek. A túl sok ösztrogén pedig igencsak súlyos problémákat tud okozni, ezért igyekszik a szervezet a felesleget belőle eltárolni a zsírsejtekben. Minél több az ösztrogén, annál többet kell inaktívvá tenni, tehát sok helyre van szükség. Erre megoldás az, hogy a meglévő zsírsejtek megduzzadnak, de a testünk önkényesen úgy is dönthet, hogy inkább új zsírsejteket gyárt. Na ebből születik az a súlyfelesleg, amit iszonyatosan nehéz leadni. A hormonzavar általában több hormon együttes tévútját jelenti. Ha például túl sok az inzulin a vérben, a melatonin nevű alvás hormon is hiányos lehet. Ettől nem tudunk jól aludni. Ha túl kevés a melatonin, akkor reggelre kevés kortizol termelődik, ami miatt egész nap fáradtság érzet gyötör bennünket. A melatonin hatással van a leptinre is, amelynek az lenne a feladata, hogy a telítettségünket jelezze. Ha pedig túl kevés a kortizol és a leptin, akkor máris veszélybe kerül a fogyókúrában mindig fontos kitartásunk, mert egész nap csak olyan ételekre fogunk vágyni, amelyektől gyors energiát nyerhet a szervezet, pld: édességek. Ha sok édességet veszünk magunkhoz, még több inzulin termelődik és máris újra odajutunk, hogy a túl sok inzulin kevés melatoninhoz vezet. A kör újra és újra ismétlődik ezáltal.

Hormonális szempontokat figyelembe véve már az is sokat elárult a helyzetről, hogy az előbb felsorolt hormonok mennyi összefüggést mutatnak egymáshoz viszonyítva. Alapkiindulás szinte mindenhol az volt, hogy a vércukorszint megfelelő szabályozása lenne az elsődleges kulcs. Ha ebben jóval kisebb kilengéseket tudunk elérni, mint olyan időszakokban, amikor büntetlenül eszünk mindenféle cukros, lisztes, hizlaló ételt, akkor sokat tudunk javítani az összeképen.

A fogyókúra lényege az sokak szemében, hogy kevesebbet eszünk, többet mozgunk, számoljuk a kalóriákat, bizonyos élelmiszerekből kevesebbet vagy épp többet eszünk, egyes élelmiszereket teljesen kiiktatunk, táplálékkiegészítőket fogyasztunk. Amikor a test kevesebb ételt kap, máshonnan igyekszik energiát nyerni. Az alapvető életviteli funkciók, mint hogy dobog a szívünk, működik a keringésünk, emésztünk, lélegzünk, mind-mind energiát követelnek. Ha a testünk nem tud ételekből energiát nyerni, akkor először a glikogénraktárakhoz fog nyúlni. Szervezetünk a glükózfeleslegből glikogént halmoz fel az izmok és a máj sejtjeiben. Így gyorsan energiához tud jutni. Minden gramm glikogén 4 gramm vizet köt meg, amit elraktároz. Amikor a testünk felszabadítja a glikogénraktárakat, akkor ez a víz is távozik. Az első leadott kilókban tehát nincs zsír, csak glikogén és víz. A következő szintű energiaforrást az izmokban lévő fehérjék alkotják. Ezeket gyorsan energiává lehet alakítani, hiszen az izmok túlélés szempontjából csak másodlagosak számunkra. Ezért érezheti azt sok nő, hogy fogyás után formátlan, petyhüdt. Elégetünk ilyenkor némi zsírt is, de az izmok nyugalmi állapotban is sok energiát égetnek el. Minél több az izom, annál könnyebb súlyunkat megtartani, vagy akár fogyni belőle. A testünk sokkal könnyebben bánik el azzal, ha hiány van valamiből, mintha többletet kell tárolnia. Abban a pillanatban, amikor elkezdünk fogyókúrázni, a testünk sokkal hatékonyabban kezdi felhasználni a rendelkezésre álló, kevés táplálékot, hiszen elsődleges célja továbbra is az életben tartásunk. Pontosan tudja, ehhez mi mindent kell tennie.

A felszabaduló energiákat roppant precízen és hatékonyan kezdi el felhasználni. A pajzsmirigyet is képes lassítani, hogy minél alacsonyabb lángon működjön az anyagcserénk. A testben tehát elindul egy TÚLÉLŰ üzemmód. Ettől a perctől nagyon keveset fogunk fogyni, még akkor is, ha még jobban visszacsökkentjük a kalóriákat. Itt kapcsolódik be a depresszív hangulat, az ingerlékenység, a csalódottság, a fáradtság (hiszen keveset eszünk, de nem fogyunk eleget). Ezért nem győzöm azt hangsúlyozni, hogy koplalással és alapanyagcsere alatti táplálkozással tartós eredményt nem lehet elérni.

Ennek ellenére rendkívül népszerűek a különféle divatdiéták és köztudatban ismert módszerek. Azt a vonalat képviselik, hogy fehérjét egyél bátran, de a szénhidrát ellenség. Természetesen van olyan szénhidrát, ami valóban kerülendő, de az egészséges és hasznos szénhidrátok fogyasztásának százalékos mértéke a tápanyagokon belül jóval kevesebb sok esetben, mint amennyire szükségünk lenne egy kiegyensúlyozott diétában. Van, aki egy ideig szépen fogy ettől a módszertől (sok fehérjét és kevés szénhidrátot eszik alacsony zsírral) a fent említett energianyerési és égetési folyamatok miatt, de hosszan tartó szénhidráthiány és túlzásba vitt fehérje fogyasztás esetén túlsúly mellett nagy az esélye annak, hogy lelassul a pajzsmirigyműködés az anyagcsere. Előbb vagy utóbb ennél a módszernél mindenki visszatér a „zabáláshoz”, mert a folyamatosan kínzó koplalás (a szervezet számára koplalás a tartós kalória és szénhidrát megvonás magas fehérje és alacsony zsír mellett) nem tartható fenn hosszú távon. A hormonok sem fogják engedni és mentálisan is kimerülünk. Koplalás alatt azt értem, hogy 1000-1200 kalóriás diétát tart valaki túlsúly mellett és jóval alapanyagcseréje alatt táplálkozik. Szerencsétlen kombináció az, ha az alacsony kalóriafogyasztás nagyon alacsony szénhidrát fogyasztással is párosul magas fehérje és alacsony zsír mellett.

Az utam során szerzett tapasztalataimat és egyetemi illetve felnőttképzései területen megtanult tudásomat életmódprogramomba ágyaztam, így komplexen tudok segíteni elméleti és gyakorlati elemekkel.